Ruhakeményítés

A ruhakeményítés

Édesanyám nagyon szerette, szereti a nippeket (nipp=apró porcelán dísztárgy vitrinben; csecsebecse). Mindegyik alá apró, saját kezűleg hímzett terítőt tesz. Természetesen ezeket a terítőket minden mosásnál kikeményíti. Majd gondosan kivasalja, még nedvesen. Gyerekkoromban sokszor kellett ez utóbbit nekem csinálnom.

De mi is történik a ruhák, textilanyagok keményítésekor? 

Csökken az anyag rugalmassága és megnő a merevsége. Keményítés után merev és szilárd érzetű anyag alakul ki. Alaktartóvá válik az adott formában.

Hagyományosan erre a célra keményítőt használnak. A keményítés során keresztkötések, alakulnak ki a textil szálak között, vagy azok felületén. Hidrogénhidak alakulnak ki a cellulózmolekulák és a keményítőmolekulák között.

De mi is a keményítő? A keményítő növényi poliszacharid, egy szénhidrát. Kémiai képlete (C6H10O5)n. Szerkezete α-D-glükózegységekből épül fel. Spirális alakú, el nem ágazó amilózból, és elágazó láncú amilopektinből áll.

A keményítő a növények raktározott tápanyaga. Főként magokban, gumókban, hüvelyesekben található. Gazdag keményítőtartalmú növények például a gabonafélék: búza, rozs, zab, a burgonya, a kukorica és a rizs.

A keményítő fehér színű, íztelen és szagtalan szilárd anyag; olajos tapintású por, vagy szemcsés anyag, ami ujjak között dörzsölve jellegzetesen recsegő hangot hallat. Hideg vízben és alkoholban nem oldódik, forró vízben kolloid rendszert képez. Nem redukáló.

A meleg vízben pépessé duzzasztott keményítőszemcsékből csiriz készül, melyet ragasztásra, szövetek keményítésére használnak.

Forrás: vilaglex.hu, wikipedia